Kedves 2020… Februárban írtam a januárról. Azt írtam „új lehetőséget, kihívásokat adtál. Új fájdalmat, sebeket okoztál, és régieket téptél fel. Valaminek a kezdete, és valaminek a vége vagy. Esély vagy.” Aztán bár már nagyon rég nem írtam (csak verset) és nem is olvasgattam a régieket, tegnap…

"Ez egy papírváros. Nézd csak meg azokat a zsákutcákat, a magukba visszaforduló utakat, a házakat, amiket mintha csak azért építettek volna, hogy majd szétessenek. Az embereket, akik a papírházaikban élnek, és a jövőt tüzelik el, hogy melegen tartsák magukat."   Két világ van, ami annyira közel…

Gondolom minden szülő azt akarja, hogy az Ő gyereke váltsa meg a világot. Az Ő gyereke aztán…. Az Ő gyereke vátlsa be minden nem beteljesült álmát és célját a szüleinek. Nah köszi, de nem. Nem vagyok egy huuuh dekiráály tanuló, akinek mindent beszív az agya. Nehezen tanulok és lassan, és nem vagyok…

Kedves Január... Nem is tudom miről szólt nekem ez igazán. Vagy mint minden január, hogy megint elkezdem, na, most majd sikerül, mert január van, Úristen. És nem. És nincs tüzijáték a 2020-as januárom végén sem, és megint csalódtam. A legfájóbb pont az, hogy van egy hely, ahol az összes rossz nem…

Érdekes, hogy amíg valóban nem csordul ki az a bizonyos pohár víz, képes vagyok azt hinni minden jó. Most minden kerek. Pedig nem egyik pillanatról a másikra szakad rám a fájdalom. Talán olyan, mint egy szép ruha. Elkezdek benne sétálni a célom felé. Végtelen az út, mert sok dolog vár rám. Rengeteg…